Dobermann standard (FCI 143)

Rövid történeti áttekintés: A dobermann, egyetlen német fajtaként, első ismert tenyésztőjének, Friedrich Louis Dobermann (1834. január 2. - 1894. június 9.) nevét viseli. A fennmaradt dokumentumok szerint adóbehajtó és gyepmester volt, törvény adta joga volt a városban szabadon kóborló ebek begyűjtése. Ebből a "készletből" különösen kemény kutyákat tenyésztett. A dobermann fajta kialakításánál a legjelentősebb szerepet biztosan az ún. Mészároskutyák játszották, melyek az akkori körülmények között viszonylag kitenyésztett fajtának számítottak. Ezek a kutyák a mai rottweiler kialakulásában is szerepet játszottak, illetve juhászkutyatípusú, barnás-vörös jegyeket viselő ebekkel keveredtek, melyek Türingiában voltak gyakoriak. Ezekből a típusokból tenyésztették ki az 1870-es években a dobermannt. munkakutyaként nem csupán ébernek kellett lennie, hanem udvart és házat keményen védelmeznie. Nyájőrzésre, később rendőrkutyának is alkalmazták. A rendőrség olyan sok feladatra alkalmazta, hogy egy ideig csendőrkutyának is nevezték a dobermannt. A dobermann-tenyésztés közép nagy, erőteljes és izmos felépítésű kutyára törekszik, mely a test vonalvezetésének szubsztanciája ellenére eleganciát és nemességet sugároz. A dobermann különösen alkalmas kísérő, őrző-védő, munka- és családi kutyának.
Általános megjelenés: A dobermann középmagas, erőteljes, izmos kutya. Elegáns vonalai, büszke tartása, határozott, temperamentumos egyénisége a kutyaeszményképévé teszik. 
Fontos arányok: Alkata, főleg a kanoké, szinte kvadratikus. A törzs hossza (a mellcsonttól az ülőgumóig) a marmagasságot maximum 5 százalékkal haladhatja meg a kanoknál, és maximum 10 százalékkal a szukáknál.
Wesen: A dobermann alapvetően barátságos és békés, a családhoz ragaszkodó és gyerekszerető. előnyös, ha a kutya közepes temperamentummal bír. Kívánatos a közepes ingerküszöb. A könnyű irányíthatóság és munkakedv mellett az őrző-védő ösztön meglétére, a harci kedvre, bátorságra és keménységre is figyelni kell. Különösen fontos, hogy a kutya magabiztos és megfélemlíthetetlen legyen. Környezete iránt érdeklődést tanúsítson.
Fej: erős, a kutya alkatához illő. Felülnézetből a fej tompa ék alakú. A koponyatető keresztvonala megközelítőleg vízszintes, tehát nem esik a fülek felé. Az orrháttal párhuzamosan futó koponyatető enyhén ívelt a tarkó felé. A szemöldök íve kifejezett, de nem előreugró. A homlokráncok még láthatók. A nyakszirtcsont nem kiugró. Elöl- és felülnézetből a fej oldalsíkja nem lehet kidomborodó. Az arckoponya és a járomcsont enyhe domborulatának a fej teljes hosszával harmóniában kell lennie. A fej izmai is erőteljesen kifejlettek.
Stop: Enyhe, de határozottan felismerhető.
Arckoponya Orr: Jól fejlett orrtükör, inkább széles, mint kerek, nagy nyílásokkal, de összességében nem előreugró. Fekete színű kutyáknál az orr is fekete, a barna kutyáknál színüknek megfelelően világosabb árnyalatú.
Fang: A fejtetővel arányos, és erős, mély, a szájnyílás egészen a hátsó őrlőfogakig ér A jó fang szélesség az alsó és a felső metszőfogaknál is megkövetelt.
Ajkak: Feszesek, rásimulnak az állkapocsra és biztosítják a szájnyílás szoros záródását. Követelmény a sötét pigmentáció, barna színű kutyáknál a kissé világosabb árnyalat.
Állkapocs/harapás/fogak: erős, széles állkapocs, ollós harapás, a fogképletnek megfelelő elhelyezkedésű 42 fog, arányos méret.
Szemek: Közepesen nagyok, oválisak és sötét színűek. Barna színű kutyáknál megengedett a kissé világosabb árnyalata. A szemhéjak feszesek, a szemhéjszélek szőrrel borítottak.
Fülek: Magasan tűzöttek, közép nagyok, elülső peremükkel a pofához simulnak. 
Nyak: A test és a fej arányának megfelelő hosszúságú. Száraz és izmos, vonalvezetése emelkedő és enyhén ívelt. Büszke tartása nemességet sugároz. 
Törzs
Mar: elsősorban kanoknál magasságában és hosszában kiemelkedő, ezáltal meghatározója a far felé lejtő hátvonalnak.
Hát: Rövid és feszes. A hát- és ágyékrész arányosan széles és jól izmolt. A szukák ágyéka kissé hosszabb lehet, hiszen a szoptatáshoz itt nagyobb helyre van szükség. 
Far: A keresztcsonttól a farok tövéig alig észrevehető mértékben lejt, ezáltal szépen lekerekített formája, nem egyenes és nem lejtős, megfelelő szélességű és erősen izmolt.
Mellkas: Hossza és mélysége a törzs hosszával arányos. Az enyhén kidomborodó bordák által képzett mellkas mélysége a marmagasságnak megközelítőleg a felét éri el. A mellkas megfelelő szélességű és előrefelé különösen kifejezett (elő mellkas).
Hasvonal: A szegycsonttól a medencéig határozottan felhúzott.
Farok: Magasan tűzött. 
Mellső rész: Az erőteljes mellső végtagok bármely irányból nézve majdnem egyenesek, tehát függőlegesen érnek a talajra. A lapocka szorosan a mellkashoz simul, szélei mindkét oldalon jól izmoltak és a hátcsigolyák csúcsai fölé emelkednek. Lehetőleg ferde, a vízszintessel bezárt szöge kb. 50 fokos.
Felkar: Megfelelően hosszú és jól izmolt. A lapockával bezárt szöge kb. 105-110 fokos. 
Könyök: Szorosan a mellkashoz simul, nem kiforduló.
Alkar: erős és egyenes, jól izmolt. Hossza a testmérettel arányos. 
Lábtőízület: erős.
Mellső lábközép: erős csontozatú, elölről nézve egyenes, oldalról nézve csal alig észrevehető mértékben ferdén tartott (max. 10 fok).
Mellső mancsok: Rövidek és zártak, jól íveltek (macskamancs). A karmok rövidek és feketék.
Hátulsó rész: Hátulról szemlélve a dobermann kifejezett medenceizmai miatt csípőben és fartájékon szélesnek és lekerekítettnek tűnik. A medencétől a comb és a lábszár felé futó izmok a comb, a térd és a lábszár kellő szélességének kialakulását eredményezik. Az erős hátulsó végtagok egyenesek és párhuzamosak.
Comb: Megfelelő hosszúságú és szélességű, erősen izmolt. A csípőízülettel megfelelő szöget zár be. A vízszintessel bezárt szöge kb. 80-85 fokos.
Térd: A comb és a lábszár, valamint a térdkalács-csont által képzett térdízület erős. A comb és a lábszár által bezárt szög kb. 130 fokos.
Lábszár: Középhosszú, a hátulsó végtag teljes hosszával arányos.
Csánk: Közepesen erős, párhuzamos. A lábszár csontjai a csánkízületnél találkoznak a lábközép csontjaival és kb. 14 fokos szöget alkotnak.
Hátulsó lábközép: Rövid és merőleges.
Hátulsó mancsok: Rövidek, íveltek és zártak. A karmok rövidek és feketék.
Jármód: Nemcsak a munkaképesség, de a külső megjelenés szempontjából is különösen nagy jelentőségű. A dobermann járása rugalmas, elegáns, fordulékony, kiegyensúlyozott és térölelő. A hátulsó végtagok hosszú, ruganyos léptei adják a szükséges tolóerőt. A kutyamindig az egyik mellső végtagját és a vele ellentétes oldalon lévő hátulsó végtagját használja egyidejűleg. A hát, az ínszalagok, valamint az ízületek feszesek. 
Szőrzet: Rövid, kemény és sűrű, tömören és sima, az egész bőr felületén egyenletesen elosztott. Aljszőrzet nem megengedett.
Szín: Fekete vagy sötétbarna, élesen elhatárolt, tiszta, rozsdavörös jegyekkel, melyek a fangon, a szájszéleken, a pofán, a szemek felett, a toroknál, két folt formájában a mellkason, a lábközépen és a mancsokon, a comb belső oldalán, a végbéltájékon, és az ülőcsontokon találhatók általában azonos méretben és alakban. 
Méret: A kanok marmagassága 68-72 cm, a szukáké 63-68. Mindig a középméret a kívánatos.
Súly: Kanoknál 40-45 kg, szukáknál 32-35 kg. 
Hibák
Általános megjelenés: Hiányzó nemi jelleg, nem eléggé kitöltött formák, levegősség, túl könnyű, túl nehéz felépítés, magasra állítottság, vékony csontozat.
Fej: Túl erős, túl keskeny, túl rövid, túl hosszú fej, túl sok vagy túl kevés stop, kosorr, a felső fejvonalak párhuzamosságának hiánya, gyenge állkapocs, kerek vagy mandulavágású szemek, világos szemszín, túl erős pofa, túl mélyen ülő szemek, túl magasan vagy túl mélyen tűzött fülek, lógó ajkak, nyitott (laza vagy kiforduló) szájzug.
Nyak: Kissé rövid, túl rövid nyak, lebernyeg a garat- vagy toroktájékon, szarvas nyak, aránytalanul hosszú nyak.
Törzs: Nem elég feszes hát, lejtős far, beesett hát, pontyhát, túl szuk vagy dongás mellkas, nem elég mély vagy széles mellkas, túl hosszú hát, hiányzó elő mellkas, túl magasan vagy túl alacsonyan tűzött farok, túl erősen vagy nem eléggé felhúzott has.
Végtagok: A mellső illetve hátulsó végtagok túlzott vagy túl kisméretű szögellései, laza könyök, a leírástól eltérő helyzetű és hosszúságú csontok és ízületek, kifelé vagy befelé forduló mancsok, tehénállás, O-láb, hátul szuk állás, nyitott vagy Puha mancsok, megrövidült ujjak, világos körmök.
Szőrzet: Túl világos, nem elég élesen elhatárolt, tisztátlan (füstös) jegyek, túl sötét maszk, a végtagokon nagy fehér foltok, alig látható vagy túl nagy mellfoltok.
Hosszú, Puha, fénytelen és hullámos szőrzet, valamint szőrben szegény és csupasz bőrfelületek. Nagyobb szőrforgók, látható aljszőrzet a testen.
Wesen: Magabiztosság hiánya, túlzott temperamentum, túlzott hevesség, agresszivitás, túl alacsony vagy túl magas ingerküszöb.
Méret: A megadottól 2 centiméternél kisebb mértékben való eltérés.
Jármód: Ingadozó, tipegő, nem kiegyensúlyozott járás, poroszkálás.
Tenyésztésből kizáró hibák: 
Általános megjelenés: Kimondottan a másik nemnek megfelelő nemi jelleg.
Szemek: Sárga szemszín (ragadozómadár-szemek), különböző színű szemek.
Harapás: Előre- vagy hátraharapás, tétreharapás, foghiány.
Herék: Egy heréjűség vagy rejtettheréjűség.
Szőrzet: Fehér foltok, kimondottan hosszú és hullámos szőrzet, kimondottan vékony szőrzet, nagyobb csupasz bőrfelületek.
Wesen: Félénkség, félősség, idegesség és túlzott agresszivitás. 
Méret: A megadottnál 2 centiméternél nagyobb eltérés.