A kutyákat érintő örökletes betegségek között vannak olyanok, amelyek a dobermannok körében sokkal vagy valamivel nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, mint más fajtáknál. Ebben és a következő lapszámokban ismertetjük ezeknek a betegségeknek a tüneteit, kialakulásuk jellemzőit, lefolyásukat, várható kimenetelüket, illetve kezelésük módját.
A leghatékonyabb módszer az örökletes ártalmak kiküszöbölésére természetesen az igazoltan mentes egyedek tenyésztésbe vonása, és az érintett egyedek kiküszöbölése a tenyésztésből. Ehhez a tulajdonosoknak, tenyésztőknek el kell végeztetniük a megfelelő szűrővizsgálatokat, ami ugyan meglehetősen költséges dolog, de csak így kerülhető el a genetikai ártalmak gyakoriságának növekedése, a fajta leromlása.

 A fajtát érintő betegségek

v      A csontrendszer elváltozásai

• Wobbler-szindróma
• Csípőízületi diszplázia (HD)
• Panosteitis (az egész csontállományra kiterjedő gyulladás)

v      A keringési rendszer betegségei

• Kardiomiopátia
• Willebrand-szindróma (vérzékenység)

v      Májbetegségek

• Dobermann hepatitis (DH)

v      Bőrbetegségek

• Alopecia (szőrhiány – a világosabb színű egyedek körében gyakori)

v      Hormonális betegségek

• Pajzsmirigy elégtelen működése (hipotireózis)

v      Szembetegségek

• PHTVL
• PHPV
• PRA
• KATARAKTA

A Wobbler-szindróma

A Wobbler-szindróma a dobermannok, a német dogok és a rottweilerek körében különösen gyakori betegség, ami a nyakcsigolyák (legtöbbször az utolsó két nyakcsigolya: C6 és C7) kisízületeinek deformálódására vezethető vissza. Az ízületek alakváltozása következtében torzul a gerinccsatorna alakja, emiatt pedig sérülnek, roncsolódnak a gerincvelő szövetei. Ez utóbbival magyarázhatók a betegség idegrendszeri tünetei.

A röntgenfelvétel nyíllal jelzett helyein jól látható a csigolyák (C6-7) torzulása

A tünetek nagyon változatosak:

• Nyaki, gerinctájéki fájdalmak,
• különböző fokú mozgászavarok,
• esetlen, himbálódzó mozgás a hátsó végtagon,
• kétoldali görcsös bénulás a mellső végtagon,
• teljes bénulás.

Dobermannokban az érintett állatok többsége idősebb korú (7-9 év), ezen felül a kanok aránya mintegy kétszerese a szukákénak. A vizsgálatok szerint a betegség kialakulásában a genetikai háttér mellett a nem megfelelő táplálás is szóba jöhet. A túltáplálás – túlzott fehérje- és kalciumbevitel – miatt a kölykök növekedése felgyorsul, a fej és a nyak mérete aránytalanná válik. Az érintett fajtákra az átlagosnál egyébként is gyorsabb növekedési ütem jellemző, hiszen már viszonylag fiatalkorban kialakul a felnőtt egyedekre jellemző magasság. Mindez csontrendszeri aránytalanságokkal, torzulásokkal járhat, amire feltétlenül ügyelni kell. Gyanú esetén az elváltozás röntgenvizsgálattal és a gerincvelő szövettani vizsgálatával egyértelműen igazolható. Ha az idegrendszeri tünetek még nem súlyosak, akkor nagyon hatékonyak az erőteljes gyulladáscsökkentő kortikoszteroidok. Súlyosabb esetekben indokolt a műtéti beavatkozás, ami megszüntetheti a gerincvelőre nehezedő nyomást és az ebből adódó fájdalmat, mozgásszervi elváltozásokat.

Dr. Molnár Katalin

Az örök téma: ismét a csípőízületi diszpláziáról

Hosszú évek óta számtalan cikk, tanulmány, tájékoztató jelent meg a csípőízület betegségeiről, hiszen sok tulajdonos, tenyésztő találkozik e problémával. Nekünk állatorvosoknak feltétlenül tájékoztatnunk kell a tulajdonosokat a betegség tüneteiről, és fel kell hívnunk a gazdák figyelmét az elváltozásra utaló tünetekre. Már a fajtaválasztásnál célszerű megismerkedni a fajtára jellemző leggyakrabban előforduló kórképekkel. A dobermann esetében közismert, hogy a fajta élenjár egyes szívbetegségekben, és gyakoriak körükben a mozgásszervi, „hátulsó végtag gyengeséggel” járó problémák is. A mozgásszervi panaszok többségét a nyaki gerinc, illetve a csípőizület betegségei okozzák. 
A csípőízületi diszpláziáról valószínűleg sok dobermann tulajdonos hallott már, és sokan közülük minden bizonnyal szomorúan emlékeznek vissza kutyájuk kezelésére, és a betegséggel járó, sok esetben nehezen csillapítható fájdalomra. Jó hír azonban, hogy több kiváló állatorvos kollegának köszönhetően, ma már többféle műtéti technika létezik a probléma megoldására, így a terápia nem szorítkozik kizárólag a tüneti (fájdalomcsillapító) kezelésre. 
A megelőzésben óriási felelőssége van a tenyésztőknek, hiszen a diszplázia nagyrészt örökletes ártalom. A tudatos, felelősségteljes tenyésztők – még ha ez az adott pillanatban anyagi veszteséget jelent számukra – a terhelt egyedeket kivonják a tenyésztésből. A csípőízület hibás alakulása kb. 2/3 ad részben genetikailag meghatározott, de a tünetek megjelenésében a helytelen tartás és táplálás is igen fontos tényező. Az állatorvosi gyakorlatban gyakran találkozunk teljesen panaszmentes állatokkal, akiknél a röntgenvizsgálat egyértelműen kimutatja a csípőízület érintettségét Mindezek miatt nagyon fontos a korrekt, szakszerű röntgenvizsgálat, amit már számos fajta tenyésztési szabályzata kötelezően elő is ír. 
Az első szűrővizsgálatra a 12 hónapos kort betöltött kutyáknál kerülhet sor. Felmerülhet a kérdés, hogy kölyökkorban miért nem végezzük el a kölykök vizsgálatát – elejét véve ezzel sok szavatossági problémának. Nos, ilyen korai életszakaszban a csontrendszer esetleges eltérései még nem megítélhetők. Kölyökkorban több zavaró tényező is nehezíti a röntgenfelvételek helyes értékelését, például a csontok hossznövekedéséért felelős ún. epifízis fúgák, amelyek csak 10-12 hónapos korra tűnnek el. Tudjuk azt is, hogy egy 12 hónapos korban készített negatív (mentes) röntgenfelvétel birtokában még mindig nem örülhetünk, hiszen kb. 65-70%-os biztonsággal mondhatjuk ki, hogy egy későbbi vizsgálat alkalmával is mentes lesz az állat. Ez a százalékos megoszlás 24 hónapos korra már 90% -os, 36 hónapos korra 100% -os biztonságot jelent. A vizsgálatra kerülő állat gazdájának fontos tudnia, hogy szabályos, hivatalos diszpláziaszűrést csak bódított állapotban készíthet az állatorvos. Éber állapotban az izmok tónusa lehetetlenné teszi a korrekt beállítást. Az állatnak tehát a vizsgálat előtt 12 órát koplalnia kell, víz természetesen lehet előtte. Mint minden bódításban történő vizsgálat előtt alapos fizikális vizsgálatot végez az állatorvos, dobermannál külön figyelemmel a szív vizsgálatára. Bármilyen egyéb panasz esetén vérvizsgálatot is javasolunk, ilyen esetben a szűrést néhány nappal elhalasztjuk, ami kellemetlen ugyan, de mindez az állat biztonsága érdekében történik. A vizsgálat során az állatot azonosítani kell, és a röntgenfelvételt is el kell látni a megfelelő jelölésekkel, ezért szükség van az állat törzskönyvére. Ha a tetoválási szám nem látható vagy bizonytalanul olvasható, az állatot chippel kell ellátni, hiszen csak így azonosítható megbízhatóan.
Magyarországon az ötfokozatú elbírálás alapján mentes – átmeneti – enyhe –közepes vagy súlyos minősítést kaphat a kutya.
Sajnos az örökletes sajátságok esetében sem létezik 100%-os biztonsággal előre jelezhető esemény, így tudni kell, hogy diszpláziától egyértelműen mentes szülőpártól is származhatnak különböző fokban érintett kölykök. Ennek a kockázata azonban lényegesen kisebb, mintha az egyik vagy mindkét szülő terhelt. Mielőtt minden kutyatartó megijedne, hogy nem mentes minősítésű a kutyája, és ezért nem lehet belőle kiváló tenyészállat, azt tudni kell, hogy éppolyan hűséges társ válik belőle, és ugyanolyan örömet okoz majd gazdájának, mintha tökéletes alakú lenne a medencéje.

Dr. Fenyves Ildikó

Dilatációs Cardiomiopathia (DCM)

A DCM egy nem gyógyítható és gyors lefolyású betegség, mely a dobermann fiatal és középkorú egyedeinél jelentkezik. Kan kutyákban gyakoribb az előfordulása. Örökletes háttere még nem bizonyított (ez irányú vizsgálatok még nem történtek), de mivel egyes vonalakban halmozottan előfordul, az örökletes hajlam feltételezhető. Ez a szívizom betegség az Európai és az Amerikai tenyésztésű dobermannoknál is előfordul.A betegség megjelenésének tipikus tünete a fáradékonyság, a gyengeség, esetleg ájulás és a köhögés, melyekhez később a betegség előrehaladtával a sok vízivás, a megnövekedett has és nehézlégzés is párosul. Holter testtel (24 órás EKG) valamint szívultrahanggal a betegség diagnosztizálható még a tünetek megjelenése előtt és a lefolyása gyógyszerekkel lassítható. Nagy felelőség hárul minden dobermann tenyésztőre, mert ha saját tenyész egyedeiket vizsgáltatnák és fedeztetéshez is csak e betegségtől mentes kan kutyákat választanának, visszaszorítható lenne, ez a dobermann fajtát erősen súlytó betegség.

Látóideghártya sorvadása (PRA=progresszív retina atrophia)

Ennél a betegségnél a szem látóideghártyája lassan és fokozatosan károsodik, mely először látászavart, majd teljes vakságot okoz. Kezdetben csak az éjszakai látás, későbbiekben az alkonyati és a nappali látás is egyre gyengül. Megjelenésének egyik jele lehet, hogy a kutya nem szívesen sétál este sötétben, illetve tárgyaknak ütközik. Mivel a betegség hónapok, évek alatt fejlődik ki teljesen, a tulajdonos nehezen veszi észre kedvencén a fokozatosan és lassan megjelenő tüneteket. Sajnos, a betegség mindig minkét szemet érinti.

Szemlencse elhomályosodása (KATARAKTA=szürkehályog)

A szürkehályog lassan, bármilyen életkorban kialakulhat és általában mindkét szemet érinti. A szemlencse elhomályosodása szabad szemmel is látható, a pupillák tompa fehéres színűek lesznek. A betegség teljes kifejlődésekor a kutya megvakul. Szemvizsgálattal már korai stádiumban is diagnosztizálhat

FORRÁS: hdk.hu